Ezzel a címmel indult a szavazás a heol-on.
A jelöltek között találhatóak diákok, borászok adakozó emberek és egészségügyi dolgozók is. De a lényeg, hogy lehet szavazni
is, aki a mi bábánk, segítőnk, vigaszunk.
Sokan járunk az anyacsoportjába, hogy támogatást kapjunk. Sokunknak sikerült a babáját az ő segítségével először mellre tenni és sokan köszönhetjük neki a születés csodájának megélését is. Azt is az ő munkájának köszönhetjük sokan, hogy nem pár hét, pár hónap volt amíg anyatejet kapott a csecsemőnk, ő volt az ki át tudott lendíteni a felmerülő nehézségeken.
Ha ismered őt, nem kell ezt magyaráznom, ha nem ismered és babát terveztek, kicsi babád van akit szoptatsz, akkor keresd őt meg, mert figyelme, elhivatottsága erőt ad nekünk, a legnehezebb helyzetekben is.
Hiszem, ha ő nem lenne, nem sikerült volna kétszer is ilyen örömben megélnem (megélnünk) a születés/szülés csodáját.
Köszönjük neked Ani
http://www.heol.hu/verseny/300#16300
Néhány éve már talán, mikor találkoztam ezzel a kifejezéssel. Nem értettem igazán, de próbáltam beleásni magam az irodalmába.
Néhány napja egy kérdőívet kaptam kitöltésre, melyen ilyen kérdések szerepeltek:
Mi a három legmeghatározóbb (pozitív vagy negatív) élmény az életében?
Mire a legbüszkébb, mi az amit elért?
Néhány napja érdekes látványban volt részem, Pár méteren belül jónéhány babakocsis anyukát láttam, dögösen, miniszoknyásan, tűsarkúban.
Már mondhatom évek óta van egy hét az évben, amely az életünkre a legnagyobb hatással van. Miről beszélek? Hát persze, hogy a HOrdozóhétről. És miért van nagy hatással ránk?
Na nem a mamutot vadásztuk le, és bár körben táncoltunk, nem is hiányos öltözékben a tűz körül tettük. Bár körtáncnak, körtánc volt.
A múlt hétvégén a szokásos évi Balaton-felvidéki kirándulásunkon jártunk. Ez önmagában nem lenne ok egy blogbejegyzésre, de az, amilyen hatással ez az életünkre van, igen.
Van egy 4 éves fiam, meg egy éppen ma 22 hónapos lányom. Rosszul esik ami történik… pedig ez minden szülő vágya lenne…. Én mégis másként élem meg.
Szóval az úgy volt, hogy ma klubnap volt.
Szóval az úgy volt, hogy mára hőségriadót hirdettek.
Szóval az úgy volt hogy a parkolóban állt a víz.
Augusztus 10.
Reggeltől estig készülődtünk, pakoltunk. Én megpucoltam a kirakatot kétszer. Rita szintén, meg még Éva ugyanennyiszer. (és még Babzi is)
Fáradt vagyok. Fáradt, de mégis itt ülök, mert a szemem folyton kiapattan. Ma nagyon hosszú, hogysszú és szép napunk volt.